Ma elmaradt a töri óra és így hamar haza jöhettem,végre egy laza nap volt a holnapi 9órához képest.Aztán haza fele pont vele találkoztam.Annyit változott,más lett,sokkal helyesebb,érettebb mint amilyen régen volt.Bármikor látom mindig más,sokkal 'menőbb' és 'vagányabb' mint régen volt,de nekem még mindig az a 9-10éves kisfiú marad (a rossz tulajdonságai ellenére is) aki a padtársam volt és akivel a játszótéren játszottunk.Sokan mondanak róla rosszakat és,hogy nagyképű apuci kisfia lett,de én nem tudom ezt hinni.Nekem mindig a szép emlékek jutnak róla eszembe.Ha találkozunk mindig kedvesen megkérdezi,mi van velem,mosolyog,puszit ad és hiába nagy 'csajozógép' elmondta,hogy nem szereti a ribancokat'.Tetszik neki,hogy én nem ilyen lány vagyok,ha összefutunk mindig megdicséri a külsőmet is,de soha nem kellenék neki csak 'arra',barátként tekint rám-mégha keveset is találkozunk.Az évek során ő is és én is rengeteget változtunk,mások lettünk és ő soha nem fogja megtudni mit érzek ha meglátom.A mai mosolyát talán soha nem felejtem el.Ahogy ránéztem,összeszorult a gyomrom és hirtelen minden szép régi emlék eszembe jutott.ő az akit soha nem fogok elfelejteni.Szerettem.
mindig elfog a világ legjobb érzése, amikor köszönsz nekem vagy rám mosolyogsz. mert lehet, hogy csak egy másodpercre, de rám gondolsz..♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése