Ma az álmokról volt szó az egyik órán.Ez egy olyan téma ami igazán érdekel,hiszen jó magam is egy örök álmodozó vagyok.Szeretek álmodozni,olyankor minden olyan más és tele vagyok pozitív érzelmekkel ami kizökkent a sivár hétköznapokból.Sokszor elképzelem,hogy mindig boldog vagyok és minden tökéletes körülöttem,a baj csak az,hogy ez nem a valóságot tükrözi.Nem vagyok boldog és nincs minden rendben körülöttem.Nem vagyok elégedetlen mert szerencsésnek mondhatom magam,hogy mindent megkapok a szüleimtől,néha talán nem is tudom értékelni ezeket a dolgokat.
De a boldogságot talán nem is erre értem,hanem olyan dolgokra amiket kivülről nem láthatók.Kivülről egy mosolygós,kedves lánynak tűnik akinek semmi problémája az életben,de néha úgy érzem belül darabokra hullok.
Szeretnék egy igaz barátot akinek mindent elmondhatok,megbízhatok benne és aki értékelni tudja a barátságot.Sajnos jelenleg ezt nem mondhatom el mert egy nagyon hosszú barátságomnak lett vége.Szeretnék már végre egy olyan személyt aki feltétel nélkül szeret és akivel minden perc örömteli,akit bármikor felhívhatok ha valami nyomja a szivemet,aki megfogja a kezem ha félek és átölel ha fázom.Talán most erre vágyom a legjobban,hogy valaki igazán tiszta szívéből szeressen és akit én is viszontszerethetek.Szeretnék minden nap mosollyal az arcomon elaludni,és ha felébredek ezek a dolgok nem csak álmok lennének hanem maga a valóság.
- Tudod-e, Rosemary Kelly, miből vannak az álmok?
- Miből vannak? Hisz csak álmok...
- Nem, nem azok. Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból vannak, meg részecskékből. Nézőpontokból vannak, képekből, emlékekből és megaláztatásokból, elveszett reményekből.
- Nem, nem azok. Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból vannak, meg részecskékből. Nézőpontokból vannak, képekből, emlékekből és megaláztatásokból, elveszett reményekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése