Lehet,hogy most rontottam el?!Elmondtam.Kimondani nem tudom,hogy mekkora nagy kő esett le a szívemről amikor elmondtam.Sírtam persze és minden bajom volt de végre odaálltam elé és elmondtam.Hirtelen egy olyan megnyugvást éreztem belül.De most mégis azt érzem,hogy nem kellett volna elmondanom?Hogy miért?Mert mi van ha még sem kellek?Mi van ha mégsem kiváncsi rám?Most meg már tudják,így más lesz az egész helyzet.Furcsa érzéseim vannak,de nem akarom,hogy bekövetkezzenek.Lehet,hogy jobb lett volna ha magamba tartom,mint ahogy a legtöbbször teszem.Nem szeretek az érzéseimről beszélni,talán azért is írok blogot ami egy kicsit megkönnyíti a helyzetem.
Éld meg most, amit a többi ember majd csak a jövőben fog megélni! Mit
akarsz? (...) Értelmet akarsz adni az életednek, ezért a lehető
legintenzívebben akarod megélni. Ez egyszerre csapda és eksztázis.
Maradj tehát éber, vedd észre a veszélyt, de éld át az örömöt, a
kalandot, hogy az a Nő vagy, aki a tükörképeden túl van.
akarsz? (...) Értelmet akarsz adni az életednek, ezért a lehető
legintenzívebben akarod megélni. Ez egyszerre csapda és eksztázis.
Maradj tehát éber, vedd észre a veszélyt, de éld át az örömöt, a
kalandot, hogy az a Nő vagy, aki a tükörképeden túl van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése