Nem akarok megint csalódni..

 

"Felkeltem ma reggel, és végre rájöttem, bármit teszek vagy mondok, nem tudom megváltoztatni a múltat vagy az érzéseimet. És nem is próbálom. Kész vagyok arra, hogy továbblépjek."

Tovább kell lépnem,muszáj!

Napról napra nehezebb.Egyszer tele vagyok pozitív érzelmekkel és úgy érzem sikerülni fog,minden rendben lesz.Sokszor elképzelem,hogy milyen lesz amikor találkozunk amikor beszélgetünk vagy csak csendben lépkedünk egymás mellett.Máskor pedig ugyanaz az érzés tör elő,hogy mi van ha nem sikerül?mi van ha nem tetszem neki?mi van ha semmi sem olyan lesz mint amilyennek elképzeltem?mi van ha ő sem az aminek látszik?Azt hiszem kezdek beleőrülni ebbe az egész helyzetbe.Bizonytalan vagyok és félek.Nem tudom mit érzek.Néha jó lenne örökre szinglinek maradni aki nem kötődik senkihez,máskor azt akarom,hogy minden olyan legyen mint a tündérmesékben,hogy eljön értem a hercegem és boldogan éljük a mindennapjainkat.Furcsa érzések ezek.Tele vagyok bizonytalansággal,de döntenem kell,hogy melyik utat választom.Nincs sok választás.

-nem találkozok vele,nem ismerem meg és örökre bánni fogom,folyamatosan arra gondolok,hogy mi lett volna ha 

vagy

-szembenézek a félelmeimmel és megpróbálom.