A porcelán baba

egy sötét szoba relytekében
egy kislány sír már nagyon régen
csak zokog, senki tudja h. miért
nem szól semmit, nem beszél
csak sír sír naphosszat
egy porcelán babát szorongatva
nézi, s csodálja ezt a kis bábut
aki semmibe meredő tekintettel
üveges, kék szemekkel
mosolyog, s nem szól semmit
hová tünik a fény amit senki sem figyel?
hová fut a remény amit emberek milliói eresztenek el?
hová lesz a dallam az emberek szívéből?
hová lesz a szeretet, amit kiirtottak bentről?
nem tudom, és a kislány sem tudta
pár hónap telik el, s ez van irva egy sirhalomra
a kislány kinek elvették a hitét
a kislány ki már nem szeretett, nem remélt