Voltam önző és gyáva, olyan aki megfutamodik az érzéseitől. Nem mer szeretni, és nem is hagyja, hogy őt szeressék. 

De rájöttem, hogy ez az út nem vezet sehova.

She's still alive !

Angolból fogalmazást kellett írni egy híres emberről.

Nem kérdés,hogy Marilyn Monroe-ról írtam. Nekem ő egy példakép. Maga a Nő. Gyönyörű nő volt és örökre egy ikon marad.

R.I.P. Marilyn

"Imperfection is beauty, madness is genius and it's better to be absolutely ridiculous than absolutely boring."

 "I love Marilyn Monroe. I think she was the coolest blonde. I think like me she just didn't care what anyone thinks. She's happy. She's smiling. I don't know, I just always thought she was so beautiful and she just seemed, like, magical."

-- Paris Hilton

' csodák csak azokkal történnek, 

akik hisznek bennük. '

" amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk... "

"Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy
fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az
átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a
napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a
szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy
nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes
napok."(Grace klinika c. film)"

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam.

"..jól csak a szívével lát az ember..."

Épp a neten olvasgattam és valahogy véletlen rábukkantam A kis hercegre.Gondoltam elolvasom még egyszer.Most sem okozott csalódást.Igaz még általános iskolás lehettem amikor először olvastam,de most valahogy sokkal jobban meghatott.Ez az a könyv amit fiatalnak,felnőttnek,idősnek élete során el kell olvasnia.Olyan könyv ami az életről szól,az emberek milyenségéről és,hogy a szeretet a legfontosabb.Sajnálom azokat az embereket akik eddig még nem olvasták el,szerintem kihagyhatatlan az ember életéből.Biztos vagyok benne,hogy majd egyszer felnőttként is el fogom olvasni és akkor majd sokkal jobban megértem a mondanivalóját mint most kamaszként,de így is nagyon megfogott.

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.
Elizabeth Lee Wurtzel

..ha fáj is, de nem ordítok,csak az ajkaimba harapok."

Ma az álmokról volt szó az egyik órán.Ez egy olyan téma ami igazán érdekel,hiszen jó magam is egy örök álmodozó vagyok.Szeretek álmodozni,olyankor minden olyan más és tele vagyok pozitív érzelmekkel ami kizökkent a sivár hétköznapokból.Sokszor elképzelem,hogy mindig boldog vagyok és minden tökéletes körülöttem,a baj csak az,hogy ez nem a valóságot tükrözi.Nem vagyok boldog és nincs minden rendben körülöttem.Nem vagyok elégedetlen mert szerencsésnek mondhatom magam,hogy mindent megkapok a szüleimtől,néha talán nem is tudom értékelni ezeket a dolgokat.

De a boldogságot talán nem is erre értem,hanem olyan dolgokra amiket kivülről nem láthatók.Kivülről egy mosolygós,kedves lánynak tűnik akinek semmi problémája az életben,de néha úgy érzem belül darabokra hullok.

Szeretnék egy igaz barátot akinek mindent elmondhatok,megbízhatok benne és aki értékelni tudja a barátságot.Sajnos jelenleg ezt nem mondhatom el mert egy nagyon hosszú barátságomnak lett vége.Szeretnék már végre egy olyan személyt aki feltétel nélkül szeret és akivel minden perc örömteli,akit bármikor felhívhatok ha valami nyomja a szivemet,aki megfogja a kezem ha félek és átölel ha fázom.Talán most erre vágyom a legjobban,hogy valaki igazán tiszta szívéből szeressen és akit én is viszontszerethetek.Szeretnék minden nap mosollyal az arcomon elaludni,és ha felébredek ezek a dolgok nem csak álmok lennének hanem maga a valóság.

 

- Tudod-e, Rosemary Kelly, miből vannak az álmok?

- Miből vannak? Hisz csak álmok...
- Nem, nem azok. Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból vannak, meg részecskékből. Nézőpontokból vannak, képekből, emlékekből és megaláztatásokból, elveszett reményekből.

Te mit kívánnál?

 néha elképzelem, hogy egy-egy csillag, ott fenn; kívánságot takar. elképzelem, hogy mindegyiket valaki alkotta egy magányos, vagy akár épp boldog éjszakán. elképzelem, hogy egy nap milliónyi ember néz fel egyszerre az égre, és valamit kíván, a szíve legmélyéről halkan suttogva. hisz ahány csillag, annyi féle ember. lennének gyerekek, idősek, középkorúak, fiatalok. lennének elmúlt szerelmek, csalódások egy barátban, remények egy új lakás felé, és fájdalom a múltukra nézve. és minden csillag egy lehetőséget rejtene nekik. nekünk.
te mit kívánnál?

Charlie St. Cloud élete és halála

Végre volt időm megnézni! Nagyon vártam már ezt a filmet és nem okozott csalódást.Imádom Zac Efront,mint színészt mint pasit.Sokan nyálasnak tartják a HSM miatt,de szerintem igazán tehetséges fiatal színész.A filmben pedig nagyot alakított.Az egész történet meghatott,szeretem az ilyen típusú filmeket és csak ajánlani tudom mindenkinek aki egy igazán szép filmet szeretne megnézni.Nekem már biztos,hogy bent van a top filmek között.

Charlie St.Cloud rutinos tengerész, anyja, Claire és öccse, Sam istenítik őt, ráadásul ösztöndíjat nyert, amelynek révén kitörhet álmos szülővárosából. Ám a fényes jövő egy csapásra szertefoszlik, amikor egy tragédiával elszállnak a fiú álmai. Miután gimnáziumi osztálytársa, Tess váratlanul hazatér, Charlie kemény döntésre kényszerül: tartja-e négy évvel korábban tett ígéretét, vagy pedig tovább lép az új szerelem felé. Miközben megleli magában a bátorságot, hogy örökre szakítson múltjával, rájön, hogy amit leginkább meg kell mentenie, az a saját lelke.

  Zac ♥

 

még mindig!?

Ma elmaradt a töri óra és így hamar haza jöhettem,végre egy laza nap volt a holnapi 9órához képest.Aztán haza fele pont vele találkoztam.Annyit változott,más lett,sokkal helyesebb,érettebb mint amilyen régen volt.Bármikor látom mindig más,sokkal 'menőbb' és 'vagányabb' mint régen volt,de nekem még mindig az a 9-10éves kisfiú marad (a rossz tulajdonságai ellenére is) aki a padtársam volt és akivel a játszótéren játszottunk.Sokan mondanak róla rosszakat és,hogy nagyképű apuci kisfia lett,de én nem tudom ezt hinni.Nekem mindig a szép emlékek jutnak róla eszembe.Ha találkozunk mindig kedvesen megkérdezi,mi van velem,mosolyog,puszit ad és hiába nagy 'csajozógép' elmondta,hogy nem szereti a ribancokat'.Tetszik neki,hogy én nem ilyen lány vagyok,ha összefutunk mindig megdicséri a külsőmet is,de soha nem kellenék neki csak 'arra',barátként tekint rám-mégha keveset is találkozunk.Az évek során ő is és én is rengeteget változtunk,mások lettünk és ő soha nem fogja megtudni mit érzek ha meglátom.A mai mosolyát talán soha nem felejtem el.Ahogy ránéztem,összeszorult a gyomrom és hirtelen minden szép régi emlék eszembe jutott.ő az akit soha nem fogok elfelejteni.Szerettem.

mindig elfog a világ legjobb érzése, amikor köszönsz nekem vagy rám mosolyogsz. mert lehet, hogy csak egy másodpercre, de rám gondolsz..♥